A Leos Carax: Ez nem én vagyok egy öntörvényű, kirobbanó energiájú filmes válasza arra a kérdésre, hogy hol tart most, több mint negyven évvel az első filmje után. A kérdést valóban feltették Caraxnak, egy végül meg nem valósult kiállítás anyagához, amit eredetileg a Pompidou központba szántak, ő pedig elgondolkodott a válaszon, majd összerakta ezt a 41 perces filmet. Carax saját szavaival: “Ez az én önarcképem, de én az enyémet tükör nélkül csináltam. Ez egy önarckép, hátulról nézve. Vagy, mint egy sok évvel ezelőtti álomban: hogy lehet, hogy látom magam abban a tükörben, még akkor is, ha a szemem csukva van? És amikor megnézem a tükörben, a szemem valóban csukva van.”